„ Hangok. A tavaszi szélben elfoszlott, az őszi alkonyon újraéledt hangok. Nem tudom, honnan jöttek, talán a vér mélységeiből. Felzsonganak, mint a tengerbe süllyedt város harangjai".


Herczeg Ferenc

 

1863. Szeptember 22-én született, a Temes vármegyében található Verseczen (a várost elcsatolták hazánktól, ma a Vajdaságban van). A várost főként szorgalmas svábok lakták, akik szőlőtermesztéssel és mezőgazdasággal foglalkoztak, kereskedők, iparosok voltak. Herczeg Ferenc családja jómódú, sváb polgárcsalád volt. Édesapja, Franz Joseph Herczog patikus volt.

Édesapám gyógyszerész volt... a verseczi patikáknak nagy forgalmuk volt, akkoriban kezdték csak szárítani a mocsarakat, és sok volt a malária..."  
 Később eladta a jól jövedelmező patikát és politikai színtérre lépett, polgármester lett. Gyermekeit jómódban, de szigorral nevelte.


„A szülőházam a Templom utcában állott. Nagyon régi, kedves házacska volt... Három gyermek közül én voltam a legkisebbik. Testvérbátyám másfél évvel idősebb... Gyermekkorunkban nem fértünk meg egymással... A nővérem (viszont)... engem nagyon szeretett."


Gyermekkora felhőtlenül, családi békességben telt el. Pajtásaival rengeteget játszottak a verseczi utcákon, ekkor még német nyelven beszélgettek, daloltak és disputáltak az élet komoly dolgairól. „Azoknál az időknél, verőfényesebbet gyermek meg nem élhet... Az atyafiság akkor élte gyöngyéletét. Mindenki egészséges volt, vagyonilag jól bírták magukat, az atyafiak ennélfogva szerették egymást..."


Édesapja, hogy magyar szóra bírja, a verseczi német iskolából Fehértemplomba, Temesvárra, majd Szegedre küldi iskolába. A művelt, polgári németség ugyanis az 1867-es Kiegyezést követően a magyarsághoz kívánt asszimilálódni. Herczeg Ferenc édesapja ugyanis vallotta, hogy „... a magyar a világ legéletrevalóbb nemzete!"

 

Mire leérettségizett, kitűnően elsajátította és mívelte hazája, a magyarság nyelvét.
Diákévei alatt feltámadt újságírói ösztöne, és Kobold címmel hetilapot indított. „ A Kobold annyi példányban jelent meg, ahány előfizetője jelentkezett, a legnagyobb kiadása nyolc-tíz lappéldány volt, ami nekem több volt, mint a Daily Mail szerkesztőjének a maga kétmillió példánya, mert minden számot saját kezűleg kellett megírnom, rajzolnom és kihordanom"

 


Érettségi után a budapesti egyetemen jogot hallgat. Budapesten, Verseczen ügyvédjelöltként működik. Ifjú korában egy rossz kimenetelű lovagiassági ügybe keveredett. Egy nyári mulatság során összeszólalkozott egy katonatiszttel, ugyanis a tiszt nyilvánosan megszégyenített egy hölgyet a társaságban. Herczeg felkérte a tiszturat, hogy távozzon a mulatságról, ám az erre nem mutatott hajlandóságot. A dolog odáig fajult, hogy párbajra került sor. Bár a tiszt igen jó kardvívó hírében állott, mégis vesztesen került ki a küzdelemből, melyért életével felelt. Herczeget végül 4 hónap börtönbüntetésre ítélték. Vácott ülte le a fogság idejét, ahol megírta a Fenn és Lenn című első regényét. A mű a Singer és Wolfner kiadó pályázatán első helyezést ért el. A kiadó ezután sorra adta ki Herczeg műveit, akinek népszerűsége egyre növekedni kezdett.


Regényemről az első mértékadó bírálatot a régi Korona Kávéházban hallottam... Én... egyedül olvasgattam a Korona ablakfülkéjében, mikor a saját nevem ütötte meg a fülemet;
- Olvastad annak a Herczeg Ferencnek a regényét?
- Ki az a Herczeg Ferenc? - kérdezte mogorván a kövér úr.
- Új ember. Egy Fenn és alant (így!) című regénye jelent meg Wolfneréknál.
- És milyen?
- Na...
- Ha csak „na", akkor minek olvassam?
- Mert igazi elbeszélő... üzentem Wolfnernek, hogy beszélni szeretnék azzal az emberrel. Tud írni...
Most már tudtam hogy író leszek, nem takarékpénztári ügyész, ezen semmiféle emberi hatalom nem tud többé változtatni."

 

 

A konzervatív, nemzeti érzelmű Rákosi Jenő Budapesti Hírlapjánál kezdett újságíróként dolgozni. 1894 első vasárnapján Singer és Wolfner kiadásában megindult az Új Idők című hetenként megjelenő irodalmi folyóirat. Főszerkesztője egészen 1944-ig (50 évig!) Herczeg Ferenc volt. Kezdetben a segédszerkesztő Gárdonyi Géza, majd Beöthy László, Kálnoki Izidor, Tábori Róbert voltak. Az első szám Mikszáth regényével indult, a Szent Péter esernyőjével. „amely körülhordozta nevét a földgömbön... közismert dolog, hogy mikor Roosevelt, az Egyesült Államok elnöke, Budapesten járt, senkire sem volt kíváncsi, csak ennek a regénynek a szerzőjére."


Az Új Idők sikeréhez számtalan híres és tehetséges író, költő járult hozzá; Jókai Mór, Gárdonyi Géza, Mikszáth Kálmán, Ambrus Zoltán, Bródy Sándor, Molnár Ferenc, Váradi Antal, Csathó Kálmán, Surányi Miklós, Radnóti Miklós, Kosztolányi Dezső, Ady Endre stb.
Herczeg, mint főszerkesztő nem tűrte meg az irodalmat megosztó politikát az újságjában. Pártállástól és világnézettől függetlenül bárki bekerülhetett az újságba. Egyetlen kritériumnak kellet megfelelni; tehetségesnek kellett lenni. Így fordulhatott elő például, hogy a baloldali, zsidó származású Radnóti Miklós, vagy a lázadó Ady is szerepelhetett műveivel az Új Időkben. Még ha ez Ignotus Pálnak nem is volt tetszésére, akkor is.


Ez szöges ellentétben áll az 1908-ban megjelent Nyugat című újsággal. A Nyugat csak a saját köreit szerepeltette, csupán saját, dekadens, hagyományt nem tisztelő íróit, költőit publikálta. Megosztotta az irodalmat. Jelentőségét az 1949 utáni irodalomtanításban erősen túlhangsúlyozzák. A Nyugat sohasem volt országos hírű, az irodalmat jelentősen befolyásoló folyóirat. 300-400 előfizetőjével, melyek nagy része Budapesten lakott, nem is gyakorolhatott akkora hatást az irodalomra, mint ahogy azt több nemzedéknek tévesen tanították a kommunista hatalomátvétel és a szovjet megszállás óta.


Az Új Idők jelentősége azonban vitathatatlan. 40ezer olvasójával, 10ezer állandó előfizetőjével a legtekintélyesebb irodalmi munka mind a dualizmusban, mind a Horthy-korszakban. Bevételeiből még arra is futotta, hogy előfizetői részére egy ingyenes, 24 kötetből álló lexikonsorozatot is ajándékozzon. Az újság 1949-ben a proletárdiktatúra során befejezte működését.

 

 

Herczeg 1891-ben a Petőfi Társaság (1904 és 1920 között elnöke), 1893-ban a Kisfaludy Társaság, 1899-ben a Magyar Tudományos Akadémia (1920-ban másodelnöke) tagja lett. A Petőfi-ház létrejöttének tevékeny résztvevője. 1896-tól országgyűlési képviselő. 1925-ben Az élet kapuja című művéért Nobel-díjra jelölték.
Szabadidejében gyakran tett hajókirándulásokat az Adria szigetei körül, Hajnal nevű vitorlásán. Beutazza Európát, London, Párizs, Konstantinápoly, Velence, Bécs, Athén stb.


A Nagy Háború borzalmai után megszenvedte a Tanácsköztársaság embertelenségét. Személyes tapasztalatait a regény fantáziavilágával vegyítve az Északi fény című művében vetette papírra.


A Horthy-korban népszerűsége töretlen, irodalmi befolyása jelentős, művészete teljesen kiforr. Bár egyes körök és nézetek támadják, és különféle vádakkal illetik - többek között előszeretettel aggatják rá az antiszemita bélyeget, Herczeg ezt a tizenkilencedik századi úri eleganciával hárítja el. A vád persze hamis volt. Ezt nem csak saját maga fejti ki Emlékiratiban, de óvni igyekezett zsidó származású kiadóit, sőt 1943-ban aláírta Radnóti Miklós kérvényét, mikor a költő a munkaszolgálat alóli felmentésért folyamodott.


A 30-as évek Németországában uralkodó nemzetiszocializmust elítéli és megveti. Természetesen nemzetünk jogtalan megcsonkítását nem fogadja el; a Magyar Revíziós Liga megalakulásakor, 1927-ben, őt választotta elnökévé. Fontos külföldi kapcsolatok létesítésében és kimélyítésében is jelentős része van s újabban fokozott közírói tevékenységbe is kezdett. Horthy Miklós Magyarország kormányzója, 1927-ben a Felsőház tagjává nevezte ki, 1930-ban a Corvin lánccal, 1933-ban az I. osztályú érdemkereszttel tüntette ki, 1936-ban magy. kir. titkos tanácsos lett. Budapest székesfőváros 1933-ban díszpolgárrá választotta. Színművei közül különösen a Gyurkovics lányok, a Bizánc, a Tilla, a Kék róka stb. bejárták az egész világot. Művei megjelentek cseh, dán, finn, francia, holland, lengyel, német, olasz, spanyol, svéd, szerb, horvát nyelven. A róla szóló irodalomból megemlítendők Horváth János, Rubinyi Mózes és Surányi Miklós tanulmányai. Ekkor írja meg visszaemlékezéseit, Várhegy(1933), A gótikus ház(1939), és a csak a Kádár-korszak után megjelentetett Hűvösvölgy(1993). E zárókötet a Herczeg Ferenc villájába behatoló első szovjet katona megjelenésével ér véget;


Ázsia eljött Budapestre... Világos, hogy a mai napon összeomlott az egész világ, melyben én immár hosszúra nyúló életemet eltöltöttem. Kezdődik egy új élet. A régi országot a nemzet rossz tulajdonságai buktatták meg, az újat csak a magyarság jó tulajdonságai építhetik fel.
De ebben az építkezésben én már nem veszek részt. Én eljutottam minden munkám és minden állomásom végére. És eljutottam Emlékezéseim végére."

 

 

S nagyjából ezzel a szimbolikus aktussal zárult le az író pályafutása, nyilvános élete is. Az 1945 utáni szovjet megszállás, de még inkább az 1948as kommunista hatalomátvétel után teljesen elhallgattatták. Herczeg akkor már nagyon öreg, és saját bevallása szerint már semmit nem ért a világ őrületéből. Ez nem csoda, gondoljuk végig az általa átélt eseményeket: A Kiegyezés előtt született Dél-Magyarország svábok lakta kisvárosában, hosszú éveket élt az Osztrák-Magyar Monarchiában, első Világháború, őszirózsás forradalom, Tanácsköztársaság, Trianon, Horthy-korszak, második Világháború, náci megszállás és nyilas uralom, szovjet megszállás, proletárdiktatúra, Rákosi rendszer. Sok helyen olvasható, hogy 1950 és 1953 között kitelepítik a Hortobágyra az írót, ahonnan csak Sztálin 1953-as halála után engedik szabadon. Ezt azonban Herczeg egy, az 50-es évek elején írt levelében- mely a Petőfi Irodalmi Múzeumban maradt fenn- maga cáfolja meg. Levelében továbbá kéri a kommunista párt vezetőit, hogy legalább a nem rendszerellenes írásait adják ki, hogy megélhessen a nehéz anyagi körülmények közé került egykori írófejedelem. Nem sokkal később 1954. február 5-én örök nyugalomra tért. Külföldi jogdíjakból vásárolt bérháza odalett, tisztségei megszűntek, az irodalmi orgánumokból eltüntették. Életművét, alkotásait indexre tették, elhallgatták. Ennek köszönhetően az azóta eltelt majd' 60 év alatt szinte törölték a köztudatból. Az egyik legtehetségesebb magyar írót, így próbálták meg „megsemmisíteni". A mai fiatal generációk alig-alig ismerik a nevét. A könyvesboltokban nem találkozunk szinte egyetlen egy művével sem, bár meg kell említeni, hogy az utóbbi időben a Kráter Műhely Egyesület gondozásában újra kiadták pár művét. Az elkövetkező korok feladata lesz Herczeg Ferenc nagyra becsülendő és örök érvényű munkásságát evidenciává tenni minden magyar számára, véget vetni az irodalomhamisításnak. (2012.06.14.)

Zempléni S.

 Magyarország kormányzója - Ünnepi szám Horthy Miklós 75. születésnapja alkalmából.
Írta és elmondja, Herczeg Ferenc

 

MAGYARORSZÁG KORMÁNYZÓJA, ÍRTA ÉS ELMONDJA HERCZEG FERENC: „Nemzetek addig élnek és virulnak, amíg alkalmas férfiakat tudnak vezető helyre állítani. Férfiakat, akikben megvan a bölcsesség, hogy felismerjék népük történelmi hivatását, megvan a hősiesség, hogy leküzdjék az útjukba tornyosuló akadályokat, s megvan végül a vonzó és sugalló erő, mely a laza embertömegeket egységes nemzetbe képes forrasztani. Mert a népek istene nagy férfiak szívében lakik és az ő tetteikkel szól az emberiséghez.

Az erős népek azok, amelyek felismerik a providenciális férfit és cselekvésre készen tömörülnek körülötte. A gyönge népek pedig azok, melyek a vezér kiválasztásánál nem az ország érdekét, hanem egyesek és pártcsoportok érdekét tartják szemük előtt. A gondviselés a világ tudomására adta, hogy a magyar nemzet még nem végezte be történelmi küldetését, még további harcokat és munkát vár tőle. A gondviselés ezt akkor nyilvánította ki érthetően, midőn a trianoni katasztrófa után olyan vezért küldött, aki ki tudta emelni Árpád népét mélységes megaláztatásából. A háború győztesei és a győzelem élősdijei felprédálták Szent István örökségét, lefegyverezték dicsőséges hadseregét, megsemmisítették a nemzet gazdasági életét és megnyomorították ősi kultúráját.

A proletárdiktatúra szennyáradatában a magyarság elvesztette tekintélyét, elvesztette önérzetét és a jövőbe vetett hitét. Végtelenül ki volt szolgálva a szomszéd népek önkényének. És tapasztalnia kellett, hogy jogos panaszai felett a Népszövetség bürokratikus lelketlenséggel tér napirendre. A magyar népet, melyet egykor a keresztény Európa védőpajzsának neveztek, kirekesztették a keresztény népek közösségéből. Ebben a tragikus órában jelent meg a magyar fővárosban a nemzet istenadta vezére, nagybányai Horthy Miklós tengernagy. A tengerek legendás hőse bevonult a magyar történelembe, midőn sastollas csapata élén megjelent a fehérvári vámsorompónál. Mögötte fényes szemű nótás parasztfiúk meneteltek és Horthy Miklós legényei a szuronyuk hegyén visszahozták a magyarság becsületét, melyet rövidlátó és önző forradalmárok elherdáltak. Budapest népe úgy érezte, hogy megszűnt az átok, mely eddig a nemzet szívére nehezedett. Mindenki csodát várt Horthy Miklóstól és ma 24 évvel a bevonulás után, elfogulatlanul megállapíthatjuk, hogy a csoda csakugyan bekövetkezett.

A sors embereit nem a szavaiból, hanem a tetteiből kell megítélni. Mit tett Horthy Miklós a magyar nemzet szolgálatában? Ha ismerjük a trianoni magyarság erőviszonyait, ha ismerjük az akkori nemzetközi helyzetet, hálás szívvel megállapíthatjuk, hogy nincs a világon még egy államfő, aki erkölcsi eszközökkel – mert hiszen anyagiak nem álltak a nemzet rendelkezésére – olyan nagyszabású mentő-, szervező- és építőmunkát tudott volna teljesíteni, mint Horthy Miklós. A következőkben nem az otrantói hős harcairól lesz szó, hanem a titáni munkáról, melyet népének szolgálatában elvégzett. A munka csakugyan titáni volt, és változataiban elképzelhetetlenül gazdag, áttekinteni csak úgy tudjuk, ha sorra vesszük a nemzeti élet egyes ágait. „Ha nem fogunk fegyvert, örökre elveszünk!” – mondta a fővezér. Első sorban tehát hadsereget kellett szervezni, mert a nép, amely képtelen megvédeni a maga tulajdonát és becsületét, béna koldus a nemzetek társadalmában. Horthy Miklós Nemzeti Hadserege négyszáz esztendő óta az első, amely kizárólag és teljesen a magyar állameszme szolgálatában viselte a fegyvert, lépésről-lépésre megalakult és a magyar nép büszkén és gyönyörködve köszöntötte a fegyver alá termett magyar legények vonuló alakulatait.

A nép jól tudja, hogy a hadsereg nem csak nemzetvédelmi, de nemzetnevelő intézmény is. Fegyelemre, tiszteletre és emberségre szoktatja a szilajvérű ifjúságot. És minél jobban beteltek a hadsereg keretei, mennél tökéletesebb és modernebb a felszerelése, annál jobban meghallották és meghallgatták a magyarság szavát Európában, és annál halkabb és udvariasabb lett a hang a szomszéd kormányok szemében. A Nemzeti Hadsereg, melyről a Fővezér úgy nyilatkozott, hogy az nem a kormány, hanem a haza szolgálatában áll, bebizonyította Don-melléki véres harcokban, hogy a mai magyar ifjúságban élnek a harcias ősök erényei. A néplélek mélységes ismeretére vall a Vitézi Rend intézményének megteremtése. Ez ízig-vérig magyar gondolat. A katona, aki szolgálati kötelességén túlmenő áldozatkészséggel ajánlja fel vérét és életét a hazának, kormányzó urunk meggyőződése szerint méltó rá, hogy állandóan belekerüljön a közbecsülés fénykörébe és megérdemli, hogy verőfény világítsa meg gyermekei és unokái életét. A világháború 700.000 hősi halottjának országszerte emlékműveket emeltek, a Vitézi Rend által pedig a hazafiság, férfiasság és tiszta erkölcs gárdájával ajándékozza meg az országot. Trianon után a nemzet gazdasági élete temető és rommező volt. A békeszerződések botorul és gonoszul megfosztották nyersanyagforrásaitól, a kereskedelmet pedig elvágták régi megszokott piacaitól. A Fővezér ekkor kiadta a jelszót: A Nemzeti Hadsereg oltalma alatt a nemzet valamennyi rétege kezdje meg az alkotó munkát, mellyel egy boldogabb, viruló Magyarországot akarunk felépíteni.

Kormányzó urunk személyesen nyitja meg a mezőgazdasági és ipari kiállításokat. Megkapó és fölemelő, milyen példaadó buzgalommal, minden apróságra kiterjedő lelkiismeretességgel figyeli, ápolja és támogatja a gazdasági élet minden halk rezdülését. A Magyarországon járt idegen fosztogatók elhurcolták a gyári gépeket, elhajtották a tenyészállatokat. De a nemzet hamarosan bebizonyította, hogy a gyáriparnál nem a gép, az állattenyésztésnél nem az állat a legfontosabb, hanem az arravaló ember. Az ország megint maga gyártja a honvédelem és a munka eszközeit, a magyar állattenyésztés pedig újból régi nagy híre szerint tömörült. A kormányzó úr mindenütt ott van, ahol elismerésre, bíztatásra és bátorításra van szükség. Midőn árvíz önti el az Alföldet, repülőutat tesz az árterület fölött. A lesújtott magyar nép a pusztulás partjáról hittel és bizalommal tekint fel kormányzó urára és nem csalódott. Az elpusztult Vésztő, mint Horthy Miklós-falva támadt fel újabb és szebb életre. Nem feledkezett meg a sokgyermekes szegény magyar családokról sem. S alig pár év alatt több mint ötezer családi házat épített számukra. A szénínség napjaiban meglátogatja a szénbányászokat, és a magyar munkás hazafiságára hivatkozva, fokozott termelésre ösztönzi őket. Megszemléli az évről-évre jobban elhíresedő hajdúszoboszlói gyógyforrásokat. A kincsekben oly gazdag magyar föld gyönyörű meglepetéssel szolgál a kutató nemzetnek: az ország különböző részein gazdag olajforrásokat fedeznek fel. Őfőméltósága adja át a forgalomnak az első transzkontinentális autóutat, mely szorosabbra fűzi Magyarország összeköttetését a külfölddel. Van ideje és kedve, hogy törődjék a gazdasági mozgósítás minden jelenségével.

Az újjászületett magyar ipar már nagyszerű erőpróbákra képes. Kormányzó úr átadja a forgalomnak a tiszugi Tisza-hidat. A Duna-tengeri hajózás őfőméltóságának legsajátabb ötlete, és elégtételére szolgálhat, midőn részt vesz a Tisza nevű gőzös első útján, mely gőzös az ő előgondolása szerint épült. És jogos büszkeség tölti el az államfő szívét, midőn próbautat tesz az első sínautó, amely Dél-Amerika számára készült. Az Alföld öntözőcsatorna rendszere, amelyről évtizedek óta beszédeket mondtak és terveket készítettek, Horthy Miklós kormányzósága idején kezd megvalósulni. És öröm tölti el a felszabadult Erdély népét, midőn megnyílik a szeretfalva-dédai vasútvonal, mely ütőérként köti össze a Székelyföldet az ország szívével. Az írás szavai szerint nem csak kenyérrel él az ember. A magyarság Szent István király óta jól tudja, hogy csak, mint keresztény kultúrnép maradhat életben. Ha valahol a világon, akkor tudománynak, irodalomnak, művészetnek nálunk van nemzetépítő és nemzetvédő hivatása. Horthy Miklós kormányai tudatában voltak ennek az igazságnak, és a magyar állam Trianon után többet alkotott tanügyi téren, mint a béke és gazdagság napfényes éveiben. Gróf Klebelsberg Kunó kultuszminiszter egyszerre ötezer népiskolát alapít, ez pedig olyan szám, amelyre egy nagyhatalom is büszkén hivatkozhatna. Trianon után kiépítették a debreceni egyetemet, Szegedre telepítették a kolozsvári Ferenc József Egyetemet, Pécsre a pozsonyi Erzsébet Egyetemet. Midőn felszabadult Kolozsvár, vissza kellett vinni a Ferenc József Egyetemet, Szegeden pedig új egyetemet kellett nyitni.

És Sopronban evangélikus hittudományi kart alapítanak. Kormányzó urunk és hitvese élénk érdeklődéssel kísérik a magyar alkotószellem minden megnyilatkozását. Nagy könyvbarátok, színházi bemutatókon és képzőművészeti kiállításokon írók és művészek nagy örömére, rendszerint megjelennek. A magyarság az irodalomba, a zenébe, a színművészetbe és a képzőművészetekbe annyi sajátszerű faji vonást tudott belevinni, hogy egyéni kultúrája különbözik minden más népétől, és ennek a körülménynek bizonyára döntő része van benne, hogy idők folyamán a nemzet nem olvadt bele és nem semmisült meg a hatalmas szomszéd népek tengerébe. Pártfogója a magyar filmiparnak, látogatást tesz a Hunnia filmgyárban, és részt vesz a kétszázadik magyar film bemutatóján. A külföld is kezd kultúrközpontot látni a magyar fővárosban német, olasz, észt kiállítások után Európa népei egymás után rendeznek itt képzőművészeti kiállításokat. Bizonyos, hogy nemzeti királyok óta Budavárában nem székelt államfő, aki annyira ismerte, szerette és pártolta volna a magyar szellem nemezépítő munkáját. És sokat mondó szimbólum, hogy Horthy Miklós kormányzósága idején tették szabaddá a székesfehérvári ezeréves bazilika maradványait és az Árpád-házi királyok ezeréves esztergomi palotáját, melyek meggyőzően bizonyítják, hogy a Mohács előtti magyarság művészeti kultúrája milyen magas fokon állott.

Magyarország kormányzója kora ifjúsága óta sportember volt. Katona létére tapasztalásból tudja, milyen nagy szüksége van az országnak kemény izmú, erős szívű és tisztafejű fiatalságra. Gyakran látni Őfőméltóságát lóversenyeken és lovas ünnepeken, melyeknek magasabb rendű célja a magyar lovas szellem és lótenyésztés emelése. Horthy Miklós mondta egy alkalmi beszédében, hogy a ló a magyar ember hű és nemes bajtársa, nélküle Árpád seregei nem tudták volna megvívni a honfoglaló harcokat. A kormányzó úr híres vadász. A vadászat egyébként nem puszta szórakozás. A magyarországi vadászatoknak különös jelentőségük van részben idegenforgalmi szempontból, részben azért, mivel könnyebbé teszi a reprezentálást, és elősegíti a külföldi államférfiakkal való érintkezést. A kormányzó úr teszi le a Nemzeti Sportcsarnok alapkövét. Igen érdeklik a versenyek, melyeken ifjú atléták teszik próbára ügyességüket és bátorságukat. Főleg olyan versenyek érdeklik, ahol magyar és külföldi ifjak mérik össze képességeiket. A magyar sportélet fellendülése világhírt szerzett ifjúságunknak az olimpiai versenyeken, s méltó versenytársa lett a világ leghíresebb atléta nemzeteinek. A legutóbbi berlini olimpiászon a magyarság 52 nemzet versenyében már a harmadik helyre került. A magyar sportélet fellendülésének nagy része lehetett benne, hogy az ország egyik gócpontja lett a cserkészmozgalomnak. A mi jól iskolázott és kitűnően fegyelmezett cserkészeink külföldi táborozásai alkalmával becsületet hoztak a magyar névre.


Meg kell emlékeznünk a kormányzó úr kedves alkotásáról, a Leventeintézményről is, bár ennek a sportnál magasabb rendű és jóval általánosabb hivatása van. A férfias energia és fáradhatatlan céltudatosság, mely a kormányzó úr egyéniségéből árad, felvillanyozta, és mozgásba hozta egész nemzeti életünket. Egyházi és világi ünnepeink állami aktusai fényt és mélységet nyernek az első magyar ember jelenléte által. A Szent Jobb-körmenete sohasem mozgatott meg ekkora tömegeket, s a vallási ünnep jellege mellett előtérbe lép a nemzeti ünnep jellege is. Az országgyűlés megnyitása, vagy ünnepi ülései sohasem folytak le olyan díszes és mély benyomást keltő keretek közt, mint mostanában. Kormányzójával az élén ünnepli meg díszes keretek között Szent István első királyunk halálának évfordulóját. Ebből az alkalomból Székesfehérvárott, az ősi koronázó városban hívták össze a teljes országgyűlést. Szegeden ő avatja fel a pusztító árvíz emlékére emelt Fogadalmi templomot, és jelenlétében ünnepeljük meg az ellenforradalom húszadik évfordulóját, majd a Ludovika ifjúságának nagyszerű magatartását a proletárdiktatúra alatt. Horthy Miklós országlásának két évtizede azt eredményezte, hogy a nemzet ismét emelt fővel léphet Európa színe elé. Magyarország megint állam lett. Állam, mely a saját törvényei szerint, maga erejéből él. Az első külföldi államférfi, aki baráti jobbját nyújtotta nemzetünk felé, Benito Mussolini volt, Itália Duceja.

Ő kiáltotta Magyarország felé bíztatóan és irányt mutatva: „a békeszerződés nem lehet egy nép sírboltja!” Szaporodtak a jelek, melyek arra vallottak, hogy a magyar ismét tényező a Duna völgyében, olyan tényező, amelyről tudomást kell venni, és melynek barátsága politikai értéket jelent. Az ország, mint utazási különlegesség, divatba jött, nem csak külföldi turisták, hanem külföldi fejedelmek is, államférfiak mind gyakrabban felkeresték. A szoros barátság és a hála, mely a nemzetet Olaszországhoz fűzi, kifejezést nyert a kormányzó úr és hitvese itáliai látogatásával. Kitűnt ekkor, hogy Horthy Miklósnak páratlanul díszes pozíciója van az európai köztudatban, és kitűnik, hogy az ősi és nemes magyar népet a világ előtt senki sem képviselhetné több hivatottsággal, mint a kormányzói pár. Az olasz királyi és császári pár viszonozta Horthyék látogatását Budavárában. És ezzel a fényes és emlékezetes vendégjárással szétfoszlott és eltakarodott a trianoni éjszaka utolsó árnyéka is.

Döntő módon hangsúlyozta Magyarország európai tekintélyét a barátság, melyet a hatalmas Német Birodalom lángeszű vezére és kancellárja, Hitler Adolf tanúsít nemzetünk iránt. Ez a barátság a kormányzói pár németországi látogatása alkalmával nyert az egész magyarságra nézve megtisztelő kifejezést a Führer ugyanis Horthynét kérte fel egyik páncélos hajója keresztanyjának. Magyarországnak megint vannak barátai, sőt hamarosan lesznek irigyei is, mihelyt nyilvánosságra jut, hogy az 1938. évi Eucharisztikus Kongresszust a magyar fővárosban fogja megtartani a katolikus világ. Pacelli bíbornok, a pápai legátus, a tiszta és erős férfi fennkölt lényével feledhetetlen benyomást tett a magyarságra, de jogunk van hinni, hogy a fejedelmi vendégszeretetet, mellyel a kormányzói pár a bíboros vendéget körülvette, még ma is, mikor Pacelli bíbornokból XIII. Pius pápa lett, meleg emlékként élt őszentsége szívében. Hiába emelték törvényerőre a trianoni békediktátumot, hiába rögtönöztek magyar vármegyékből uj államokat, szíve mélyén a nemzet sohesem hitte, hogy Szent István birodalmának megcsonkítása állandó és örökös marad. És amiről a magyarság csodavárói álmodoztak, azt két hatalmas barátunk, a Német Birodalom és Itália segítségével megvalósította Horthy Miklós bölcs és következetes államvezetése. Ha semmi egyebet nem tett volna a nemzet érdekében, már ezzel is örök időkre beírta országgyarapító nevét eljövendő magyar nemzedékek szívébe. A felszabadult magyarság ujjongva köszöntötte Magyarország kormányzóját.

Ezentúl nem lesz már bűn, ha az ezeréves hazában valaki magyarnak vallja magát. Horthy Miklós kenderesi birtokán kérges munkáskezek galambdúcos székely kaput állítanak. Fából faragott, megható diadalív, melyen át a székelység szeretete árad felszabadítója felé. A kenderesi földesúrnak bizonyára értékesebb emlékmű, mint Titus császár római diadalíve. Most pedig éljünk mi is az alkalommal, és lépjünk be kormányzónk családi otthonába! Három rendes lakóhelye van: a budai vár, a gödöllői kastély – ez a kettő közjogi méltóságánál fogva illeti meg – és a kenderesi családi birtok, melyet szülei után örökölt. Igazán otthon, Kenderesen érzi magát, ott töltötte gyermekkorát és családja körében ma ott éli a magyar földbirtokos visszavonult és békés életét. Reggel lóháton járja be a gazdaságát, maga néz a vetések, főleg a neki oly kedves rizsföldjei után, elbeszélget embereivel, majd gyönyörködik telivér csikóiban. Kendereshez boldog és fájdalmas emlékek fűződnek. A fájdalmasak Horthy István délceg alakját borongják körül. Horthy István, a legritkább és legkülönb magyar férfitípus képviselője volt: éles eszű, bátor és tetterős. Mint gépészmérnök, évekig dolgozott Ford amerikai autógyárában. Már Budapesten élt, mint a Magyar Államvasutak vezetője, mikor üzleti dolga akadt Bombayben, ekkor kicsi repülőgépén egymagában elrepült Kelet-Indiába, ott elvégezte dolgait és ismét hazarepült. 

Ez nem sportteljesítmény volt, hanem egyszerű üzleti út. Midőn megházasodott, nászútját fiatal hitvesével repülőgépen tette meg. Az országgyűlés kormányzóhelyettessé választotta, de magas közjogi méltósága nem gátolhatta abban, hogy a háború kitörése után, mint repülőfőhadnagy a keleti arcvonalra ne siessen. A magyarok istene úgy akarta, hogy hősi halált haljon, és egyike legyen azoknak a tüneményes hősöknek, akikre évszázadok múltán is meghatott hálával és büszkeséggel gondol a magyarság. A Horthy-nemzetség meghozta hazájának a legnagyobb áldozatot, amilyre halandó emberek képesek. Ha ilyenek az apák és ilyenek a fiúk, akkor örök a magyar. A veszteségért semmi sem kárpótolhatja a szülőket, de enyhítheti fájdalmukat az a felemelő tudat, hogy az ifjú hőst az egész magyarság úgy siratta meg, mintha mindnyájunk szeretett családtagja volna. És bizonyára enyhítette a szülők gyászát az is, hogy második fiúk, ifjabb Horthy Miklós követ és miniszterrezidens hosszú utazás után hazaérkezett Brazíliából. A nép a maga választotta vezér személyében, önmagát tiszteli meg. Mert az államfő homlokán a nemzet méltósága világít, karjában a nép ereje feszül. Kétségtelen, hogy Horthy Miklós kormányzó az a központi erő, amely Trianon óta egyensúlyban tartja a magyar életet.

Nemcsak a határainkon belül élő magyarság jóléte és jövője fölött őrködik, de számon tartja a szenvedő magyarokat, akiket a történelem viharai idegen uralom alá vetettek. És ha eljön az ideje, visszavezeti őket Szent István birodalmába. Ő az a gyémánttengely, mely körül az ezeréves gépezet forog. A széthúzó osztályokat és pártokat az ő páratlan tekintélye forrasztja nemzeti egységbe. A dolgozó nép benne látja a rend és biztonság legfőbb őrét. Benne a hitetlenek is kénytelenek hinni, az állhatatlanok is kénytelenek megállapodni. Ezért, aki Horthy Miklóst követi, az a magyar nemzetet követi. A kormányzó a nemzeti egység szimbóluma. Ezeréves múltjából megtanulhatta a magyarság, hogy erős, viruló és boldog csak olyankor volt, mikor egységes tudott maradni. Magyarország kormányzója június 18-án üli meg 75. születésnapját. Értékesebb és neki kedvesebb születésnapi ajándékot nem adhatunk, mintha felajánljuk az egységes magyar nemzet szeretetét.

Szerző: Zempléni S.  2011.01.18. 21:10 3 komment

süti beállítások módosítása